Egy életmentő műtét...
7 éves koromban egy súlyos vesebetegséget állapítottak meg nálam. Nagyon sok kivizsgáláson voltam túl, és semmilyen egyértelmű diagnózist sem tudtak megállapítani a dokik.  Egyre gyakrabban kerültem olyan kellemetlen helyzetbe, hogy nem tudtam visszatartani a pisilést, ezért arra gyanakodtak, hogy hólyagproblémáim vannak. Újabb vizsgálatok után közölték, hogy csak műtét segíthet. Ha nem, akkor a tizenötödik szülinapomat sem érem meg. A műtét után - egy hatalmas vágással a hasamon és rengeteg gyógyszerrel a táskámban - hazaengedtek, és néhány héttel később már suliba is mehettem. Az operáció következtében - mivel az egész hasizmomat átvágták - úgy tűnt, mintha napról napra egyre kövérebb lennék. Emiatt az osztálytársaim - bár végig tudták, min megyek keresztül - elkezdtek szívatni, és évekig megkeserítették az életemet. 
 A túlsúlyom, az, hogy nem voltak barátaim és a mindennapos bszólások teljesen tönkretették az életemet. Eljutottam addig a gondolatig, hogy mindenről a betegségem, és végső soron a műtét tehet - ha ez nem lett volna, "normális" lennék. 
 Teljesen magamba fordultam, és kerültem a többieket.
Egy évvel később - a családom és egy nagyon jófej tanárom segítségével - elkezdtem átértékelni a helyzetemet. Most már úgy látom: ha nincs a műtét, akkor meghaltam volna. Igyekszem észrevenni azokat az embereket, akik így is elfogadnak. Igaz, nincsenek sokan, de nekik mindig is hálás leszek ezek után is.Dorka, 14

 

 

A kutyus és a fémdrót

Bár nap mint nap belebotlik az ember állatkínzásos esetekbe, én mégsem godoltam volna, hogy egyszer én magam is tapasztalok ilyet. 
 A kiskutyám szeretett volna kijönni a kertbe, de a szomszédasszony figyelmeztetett, hogy ne engedjem ki, mert egy másik kutya van a kerítéshez kötve, a kertünk szélén. Megkerestem a szerencsétlen álllatot. Elsőre úgy nézett ki, mintha beleakadt volna a kerítésbe. A kutyus mozdulatlanul ült, és figyelt rám.  Jobban megvizsgáltam a nyakára fonódó drótot,  és láttam, esélye sincs a szabadulásra. Elhatároztam, hogy kiszabadítom, ám láttam: annyira szorosan ki van kötve, hogy puszta kézzel nem bánok el vele. Anyukám hozott egy harapófogót, és elvágtuk a kutyát kínzó drótot. Amikor elkezdtem letekerni, észrevettem, hogy a kutya nyakánál a rozsdás vas végig kidörzsölte a bőrt, és belevágott a húsába. Nyomorultul nézett ki szegénykém, fájdalom tükröződött a szemeiben. 
 Ha nem is tudta szavakkal elmondani, látszott rajta, hogy pokolian szenved. Szinte reszketett a félelemtől, mégis nyugodtan ülve figyelte minden mozdulatunkat, sőt néha még a farkát is megcsóválta. Bevittük a házba és állatorvost hívtunk, aki miután kivizsgálta a jószágot, azt mondta: annyira kidörzsölte a "nyakörve" , hogy jobb lenne, ha elaltatnánk. Belementüünk, hisz fájt nézni, ahogy szenved. Az orvos megsimogatta  a fejét, mire a kutya utoljára megcsóválta a farkát, majd megkapta az inyekciót, és örökre elaludt. A szomszédok, miután megtudták, mi történt, rettenetesen kiakadtak. Kiabáltak, hogy honnan vettük ahhoz a bátorságot, hogy kiszabadítsuk és elhozzuk a kutyát. A szomszéd nő férje úgy felbőszült, hogy úgy kellett lefogni, hogy neki ne ugorjon anyának. Az, hogy a kutya szenvedett, egyáltalán nem érdekelte. Ennyit ér neki egy kis állat élete. Eddig is gyűlöltem az állatkínzást, de ezek után már főleg csak reménykedni tudok, hogy soha többé nem kell átélnem ehhez hasonlót. Réka

Oldal: Megható történetek
Csajsziknak! :) - © 2008 - 2024 - csajsziknakcsak.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat